Szerző: Szikora Melinda 2022
Néhány évvel ezelőttig nemigen beszéltem a gyerekkoromban átéltekről. Gyerekként nem is voltam tudatában, hogy ami velem történik, az mennyire jó vagy rossz. Nem volt összehasonlítási alapom.
De ma már látom, hogy mit kaptam és mit veszítettem és képes vagyok róla beszélni is. Milyen fejlődésen mentem keresztül, hogy ide eljussak? Elmesélem a történetem.
HOGYAN LETTEM MEGALKUVÓ BALKEZESBŐL ÖNTUDATOS, SZABADLELKŰ BALKEZES?
Balkezes kislányként láttam meg a napvilágot a hetvenes évek második felében.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert életem folyamán senki nem kívánt meggátolni abban, hogy a bal kezemet használjam dominánsan. Most azt gondolod, hogy akkor semmi bajom nem volt. Pedig dehogynem. Engem is értek az utam során kudarcok, lelki és testi sérülések a balkezességem miatt. Nekem is megvoltak a saját küzdelmeim, míg be nem következett az áttörés és rá nem találtam a valódi személyiségemre.
Hogyan szabadultam meg a béklyóimtól?
Kezdjük a démonaimmal
A jobbkezes olló. Egy rémálom. Nemcsak, hogy nem láttam az előrajzolt vonalat, de a pengék működésre bírásához görcsös, olykor fájdalmas fogást kellett felvennem. És bár egy idő után volt balkezes ollóm, az nem jelentette azt, hogy végleg megmenekültem a jobbkezes változattól.
Írás: az írás tanulásakor a fordított tájékozódásból fakadóan, bár teljes tükörírás nálam nem ütötte fel a fejét, fordított karaktereim azért voltak. Az „S” és a „3”-as.
Egyértelműen eltakartam a sor elején a minta betűket és amit már leírtam, ezzel együtt pedig el is maszatoltam azt, akár grafitceruzával, akár tintával írott volt. Ezek elkerülésére a vonal alatt vezettem a kézfejem, visszahajlított csuklóval. Ez rendkívül fárasztó volt.
Emlékszem, mikor technika órán műszaki rajzokat készítettünk és a hófehér műszaki rajzlapon minden vonalamat elsatíroztam a karommal, mert balról jobbra kellett haladni. Nagyon megviselt, hogy a gondosan elkészített ábrákat saját magam tönkre tettem. Úgy próbáltam menteni a helyzetet, hogy radírral igyekeztem az elsatírozást eltávolítani. Sajnos sosem lett tökéletes. A tanár úr mindig együttérzően mosolygott rám, egy rossz szava nem volt és soha nem értékelte le a munkám emiatt. De engem mindig bántott a dolog.
A toló mozdulat miatt nagyobb erővel nyomtam rá az íróeszközt a papírra, így az átütött és elcsúfította a füzetem. Ellenségem volt még a ragacsos tinta, mert nemcsak elmaszatoltam, de alig tudtam megtolni a tollam, ami miatt megfájdult a kezem.
Ha sokat, vagy gyorsan kellett jegyzetelni mindig elzsibbadt a könyököm és megfájdult a csuklóm. Középiskolában ebből kifolyólag ínhüvelygyulladás is kialakult nálam.
A hegyezővel sem tudtam barátságot kötni. A ceruzát a bal kezemben fogva, magam felé forgattam azt, ami a csuklómat terhelte és nem tudtam elég erőt sem kifejteni. Az asztali változat már némileg barátságosabb volt, mert akár jobb, akár bal kézzel hajtottam, az egész karom erejét bevethettem. De azért ez sem volt az igazi.
Szerkesztéskor a vonalzón visszafelé kellett olvasnom a számokat. Túléltem, de mivel a mai napig szoktam tervrajzokat készíteni, amint megláttam, hogy kapható balkezes változat, alig vártam, hogy nekem is legyen ilyen. A spirálfüzet is kényelmetlen volt, mert a jobb oldalon nem fért oda a kezem a sor elejéhez. Ezt később úgy oldottam meg, hogy előre lyukasztott papírlapokat vásároltam és utólag fűztem le azokat gyűrűs dossziéba.
Na és az előadó termek felhajtható írólapos székei. Azt nem nekem találták ki. Jobban jártam, ha az ölemben tartottam a füzetet. Ha használtam a piciny írófelületet, mindig frászban voltam, hogy letöröm, mert az a jobb oldalon van alátámasztva, jobbra kicsavarodni meg nem akartam, hogy a bal kezem alá essen a támaszték.
De persze ott voltak a mindennapos démonok is, mint a konzervnyitó, dugóhúzó, hámozó, mérőszalag, számlatömb, a pultokon jobb oldalra kikötött tollak.
Miről tudott a környezetem?
A szemmel látható nehézségeim szüleim számára egyértelműek voltak, hiszen saját ötleteik nyomán igyekeztek segíteni nekem a leküzdésükben. Édesanyám az írástanuláskor a minta betűket a sorok végére vagy egy külön lapra előírta nekem, hogy lássam azokat; az írásom átnyomódásának elkerülése érdekében füzetlap alátétet vett nekem és sokszor hegyezte ki helyettem a ceruzáim. Édesapám beszerzett nekem egy balkezes ollót, amivel boldogan alkothattam és aminek köszönhetően tudtam, mekkora a különbség a kezembe illő és a nem kezembe illő eszköz között. A fordított masni és csomó kötésének tanításakor pedig szembe álltak velem. Mai eszemmel látom csak, hogy mekkora segítségek voltak ezek a részükről és nem tudok elég hálás lenni nekik ezekért. Sem szorongás, sem szégyenérzet nem alakult ki bennem balkezességem miatt. De akkortájt ez volt minden, amit tehettek.
Azonban ők sem tudták, ahogyan mások sem, hogy mennyire a szívembe mart, ha valaki azt mondta „Jaj, rossz nézni, ahogy csinálod, add ide.”, vagy hogy saját magam tettem kárt a munkámban az elmaszatolással, hogy a világ elvette az álmom, hogy fodrász legyek, mert a balkezeseket kizárták akkoriban a fodrász iskolából, hogy mennyit masszíroztam a csuklóm és a könyököm hosszú jegyzetelés után, hogy a másoknak egyszerű, mindennapos feladatok engem megaláztak és csorbát ejtettek az önbecsülésemen. Nem beszéltem ezekről. Kifelé nevettem a saját sutaságomon, mert csak így lehetett túlélni, de befelé sírtam.
Ha mindezek valóban semmiségek lettek volna a számomra, most nem tudnám megosztani veled. De beleégtek a lelkembe, fájó nyomot hagyva.
Egyetlen ember értett meg igazán, a szintén balkezes barátnőm.
A megvilágosodás
1. Az eszközök
Negyven éves koromig éltem az életem, és tűrtem szótlanul a kellemetlenségeket, kényelmetlenségeket, eltemettem a gyerekkori sérelmeket, figyelmen kívül hagytam a saját igényeimet. Elfogadtam, hogy ez így rendben van. Az ollómon kívül nem voltak balkezes eszközeim. Halvány információm volt, hogy pár dolog létezik balkezes változatban, de nem éreztem késztetést, hogy vegyek.
Aztán egy nap, a saját partimon szerettem volna felnyitni egy boros palackot, de a jobbkezes dugóhúzóval csak esetlenkedni tudtam. Akkor ott valami megváltozott bennem. Már nem volt kedvem többé nevetni magamon. Ellenkezőleg. Dühbe gurultam. Hát már mégiscsak sok, hogy felnőtt ember létemre, egy ilyen egyszerű művelet kifog rajtam. Megalázó. Alapvetően nem is vagyok ügyetlen, és most mégis. Ekkor feltettem magamnak a kérdést: miért szenvedek egy jobbkezes dugóhúzóval vagy konzervnyitóval, ha gyártanak balkezest is? Miért nem természetes, hogy balkezes eszközöket használok a háztartásomban?
Felindultan kezdtem neki a balkezes dugóhúzó beszerzésének, de itthon sajnos nem találtam. Ezért a külföldi webáruházak irányában keresgéltem tovább és megdöbbenve tapasztaltam, hogy mennyi minden létezik már balkezes gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Első lépésként feltöltöttem a háztartásom balkezes kellékekkel. Bár hegyezőre már nem volt szükségem, mégis vettem, mert vágytam arra, hogy megtudjam, milyen a nekem természetes módon, bal kézzel kifelé forgatni és tökéletesre faragni a ceruzát. Az első alkalomnál megállt az ütő bennem, majd könny csordult ki a szememből. Meghatódtam. Szunnyadó emlékek, elfeledett csalódások, gyerekkori kudarcok szakadtak fel a mélyből, miközben elöntött a megkönnyebbülés, a „végre” érzés. Végre tudom, milyen. Végre nekem is megadatott. Végre egyszerűen, gyorsan és megerőltetés nélkül megy. Majd egy végtelen sóhaj. Vajon mennyit veszítettem eddig?
Ez volt az a pont, amikor elhatároztam, hogy minden balkezes és bal kezét használni kényszerülő jobbkezes emberen segítek. Rövidesen meg is nyitottam a balkezes eszközöket forgalmazó webshopom.
2. Önismeret
Ahogy elmélyedtem a balkezesség témájában engem is újdonságként ért a felismerés, hogy semmit nem tudok erről és így önmagamról sem. Tudományos könyvek és tanulmányok olvasása közben eszméltem rá, hogy cselekedeteimet mennyire befolyásolta, hogy én másképp vagyok drótozva és hogy olyanokért ostoroztam magam, amiről nem tehettem.
Soha nem értettem, hogy a furulyán miért olyan nehéz nekem befognom a legalsó lyukat. Azt gondoltam, hogy én csinálok valamit rosszul. De már tudom, hogy nem tehettem róla. Abból adódott a bizonytalan fogás, hogy ahhoz a jobb kéz kisujja kell, ami nekem nyilván gyengébb és nehezebb irányítanom. Gondolnád, hogy egy ilyen aprónak tűnő dolog, ennyit számít és ilyen rossz és maradandó érzéseket kelt?
Azért is magamat okoltam, hogy írásnál hiányosak a betűim. Ha tempósan kell írni, sokszor kimarad egy hurok, egy vonal, egybeolvad két betű vagy nem sikerül szép kerekre. A mai napig. De már az is egyértelmű, hogy tolni a tollat nagyobb munka és a kezem nem tudja lekövetni az agyam. Így már ezért sem vádolom magam.
Az önmagammal való ismerkedés során szembe kellett néznem azzal, hogy sérült a lelkem, a testem, a személyiségem. Szárnyaszegett lettem. Én nem vagyok jobbkezes, mégis azzá akart és akar formálni engem a világ. Fájt-e feldolgozni az új valóságot? Fájt. Kemény érzelmi munka volt. Ki kellett ásnom a mélyből a múltbéli érzéseket, fel kellett szakítanom a régi sebeket, hogy újra átéljem azokat és megértsem, mi is történt velem. De megérte. Mert a negatív érzések, tévhitek, amelyek befészkelték magukat a tudatalattimba, ma már nincsenek ott és így nem irányítják a gondolataimat, tetteimet. Mint például, hogy én már megszoktam, hogy korlátozottan használhatom a bal kezem. Nem. Ez nem igaz. Csak megalkudtam a helyzettel, mert azt hittem tehetetlen vagyok. De már tudom, hogy nem vagyok az. Feloldoztam magam a vélt hibáim alól is. És ez kellett ahhoz is, hogy beszélni tudjak róluk.
3. A konzerválódott világ
Az a felismerés is sokkoló volt, hogy az átszoktatás betiltása óta eltelt 40-50 évben szinte alig történt fejlődés a balkezes kisebbség jobbkezes társadalomba való integrálásában. Világviszonylatban! Általános ismereteink e témában a nullához közelítenek. A legnagyobb segítség néhány érzékeny szakembertől és nyitott gondolkodású gyártól érkezett, akik megalkották a ma kapható termékeket, kutatásokat végeztek és megírták a szakvéleményeiket. Sajnos ezek kevéssé terjedtek el.
Magamba szívtam mindazt a tudást, ami fellelhető e témában és meghoztam a második döntésem. Tapasztalataimat és a megszerzett szakismeretet megosztom sorstársaimmal, az érintettekkel, az érdeklődőkkel.
Összegezve: rá kellett jönnöm, milyen sok időt és energiát veszítettem a balkezes eszközök nélkül, hogy a helyes módszerrel elkerülhetők lettek volna az írási nehézségek és a kézfájdalmak, de arra is, hogy ez a téma sokkal több annál, mint az iskolai és háztartási eszközök balkezes változatának beszerzése. Balkezesnek lenni egy életforma és nem csak kényelmi kérdés. Olyan terepen kell boldogulnom, amit eredendően nem nekem terveztek és kiterjed az élet minden területére: egészségre, biztonságra, otthoni környezetre, fizikai és szellemi munkahelyre, külső környezetre. Adottságom meghatározza a viselkedésemet és lehetőségeimet. Ahhoz, hogy tudatosan fel tudjak készülni a várható kihívásokra és csapdákra, tisztában legyek a megoldási módszerekkel, meg kell ismernem és értenem önmagam.
A dominancia nemcsak az írásnál vagy ollóhasználatnál fontos. A vezetéstanulásnál épp úgy hasznos lenne tudni, hogy az embernek melyik keze, lába, szeme, füle, agyféltekéje a domináns, mint egyes hangszereknél, sportoknál vagy szakmáknál. Az egyszerű eszközökön túl a jobbkezes munkához igazított gépek és berendezések, valamint a jobb kézre berendezett környezet is gyorsan kimeríti a balkezes embert és növeli a baleseti kockázatot. Fárasztó lehet számára egy jobb kézzel működtethető karos vágógép, asztali fúrógép vagy ha az íróasztalon jobb oldalra vannak elhelyezve a gyakran használatos dolgok. Veszélyforrás egy éles és elektromos eszközökkel teli konyha és barkácsműhely (eszközök bizonytalan használata, kezelőgombok jobb oldalon), egyes foglalkozások (pl. láncfűrész) vagy munkakörülmények (balról jövő megvilágítás miatt árnyék, a bal kéznek nincs elegendő tere a munkához). Mindezek, továbbá a jobb kézre szabott módszerek (pl. írástechnika) alacsonyabb teljesítményhez, sikertelenséghez, testi fájdalomhoz vezethetnek.
Hogy érzem most magam?
Jobbra fordult az életem. Mintha kicseréltek volna.
Mióta balkezes eszközöket használok és tudom, milyen az ideális módszer és környezet számomra, felszabadultam egy olyan béklyó alól, aminek nem voltam tudatában. Gyorsabban, szebben és biztonságosabban tudok dolgozni. Többre vagyok képes! Ezenkívül megszűntek a bosszankodások és a téves gondolataim, hogy bennem van a hiba vagy ügyetlen vagyok, valamint a testi fájdalmak, a balesetveszélyes helyzetek és a korlátok, mert már sok dolognál szabadon használhatom a bal kezem. Tudom, hogy ami nem megfelelő számomra az miért nem az, és mi a megoldás rá.
Felszínre került személyiségem elnyomott része és örömömet lelem, korábban nem kedvelt tevékenységekben is, mint pl. a krumplihámozás. Rátaláltam a szuperképességeimre és tudom, hogyan győzzem le az akadályaimat. Az önismereti tudás birtokában helyreállt az önértékelésem és magabiztosan tudok beszélni a különbözőségemről. Már nem tűröm szótlanul, ha egy helyzet rám nézve hátrányos. Nemcsak tudom, hogy vannak jogaim, hanem ki is tudok állni értük, azaz önmagamért, ami elengedhetetlen a balkezességem szabad megéléséhez.
Elmondhatom, hogy sokkal jobban érzem magam a bőrömben, mint korábban. A múltat visszahozni már nem tudom, de azt tudom, mi kell ahhoz, hogy ne csak túléljek, hanem éljek. Gyógyult testem és lelkem egyaránt. Öntudatos, boldog balkezes vagyok.
Világossá vált számomra, hogy a valódi önelfogadáshoz, társadalmi beilleszkedéshez, esélyegyenlőséghez, egészséghez, biztonsághoz szélesebb tudásra van szükség.
Mindezek alapján
eltökélt szándékom, hogy segítek a felnövekvő balkezes generáció számára, hogy ugyanazokkal a feltételekkel és esélyekkel induljanak útnak, mint jobbkezes társaik, és ne kelljen azon átmenniük, mint nekem.
Én már leszámoltam a démonaimmal és szívesen átadom neked ezt a tudást. Az írási nehézségek feloldására, a kudarcok megelőzésére/sikerbe fordítására, az optimális környezet kialakítására, a pályaválasztási csapdák elkerülésére van már megoldás.
Ha gyermekednek/tanítványodnak is megvannak a maga iskolai és mindennapos démonai, és szeretnéd azokat elűzni, akkor szeretettel ajánlom figyelmedbe az alábbi ingyenes lehetőségeket:
1. FB csoport, ahol általános ismereteket szerezhetsz: Balkezes gyerekek világa - tettre kész szülők, pedagógusok
2. Blog, ahol útmutatókat találhatsz: >> Blog
Ha viszont konkrétan a te helyzetedre szabott személyes útmutatásra vágysz, olyan kihívással küzdesz, amit egyedül még nem tudtál megoldani, esetleg szeretnél elébe menni a nagyobb gondoknak, akkor van egy jó hírem a számodra. Tudok neked segíteni.
Ebből a célból hoztam létre a Kincsvadászat Tükörországban c. mentorprogramomat. Itt együtt fedezzük fel a balkezességben rejlő erőt és nyitjuk ki balkezes gyermeked kincsesládáját, azaz felszínre hozzuk a valódi képességeit a számára ideális eszközökkel, tanulásmódszertannal és munkakörnyezet megteremtésével.
Ha ez a lehetőség érdekel, foglalj időpontot egy ingyenes telefonos konzultációra, ahol átbeszéljük a kihívásaidat. >> https://www.balkezeseszkozok.hu/mentorprogram-szuloknek.html
Balkezeseknek ideális eszközöket pedig itt találhatsz: www.balkezeseszkozok.hu
Sok sikert kívánok!
Ha kérdésed van, keress bátran.