Szerző: Szikora Melinda
Készülj fel, hogy most egy hosszú olvasnivaló fog következni. Azért lesz hosszú, mert sajnos e témában rendkívül kevés az információ, amit szükségesnek tartok itt és most helyrehozni.
Tudom, jobbkezesként nehéz belehelyezkedned gyermeked vagy más balkezes bőrébe. Érthetetlenek a gondjaink, vagy azok súlya. Ennek elég nagy oka, hogy mi magunk, balkezesek nem beszélünk a nehézségeinkről, ezért a társadalom azt gondolja, hogy nincs semmi problémánk.
Hallgatunk, mert nem tudjuk, hogyan magyarázzuk meg, mit érzünk és milyen kihívásokkal kell megküzdenünk nap, mint nap.
Valóban nehéz elmagyarázni, de az alábbi cikkemben, néhány példán keresztül igyekszem a valóságot feltárni előtted. Ha balkezes vagy, ez az összefoglaló neked is segít meglátni viselkedésed miértjeit és hogy hol van lehetőség ma már változtatni.
Ha hajlandó vagy időt, energiát szánni balkezes gyermeked életminőségének javítására, akkor kérlek, maradj és megtudhatod, mi zajlik csemetéd fejében és mi vár rá, ha nem avatkozol be.
Első lépésként képzeld magad, az alábbi helyzetekbe:
2. Néhány nap múlva váratlanul a főnököd közli veled, hogy Angliába kell utaznod az ottani kirendeltséghez több hónapra. Figyelmeztet, hogy ott szigorúbb szabályok vannak, ami rád is vonatkozik. Például beléptető rendszer van az épület minden részlegén, így pontosan kell érkezned, követhető a mozgásod, mérik a ledolgozott órákat, valamint a teljesítményt.
3. Mikor megérkezel Londonba, mosolyogsz a gyalogosoknak szóló óriás betűs felfestésen "Nézz jobbra".
4. Most két választásod van: vagy beletörődsz, hogy te az idegen terepen mindig lassabb és ügyetlenebb leszel, soha nem éred el a társaid szintjét, emiatt mindig alul leszel értékelve, vagy megmutatod, hogy te is képes vagy ugyanarra a teljesítményre, nem vagy kevesebb. Úgy döntesz, az önbecsülésed megtartásáért a másodikat választod és csakazértis megcsinálod.
5. Az az ötleted támad, hogy ha sokat gyakorolsz, biztosan gyorsabban hozzászoksz a fordított közlekedéshez, ezért munkaidő után, mindig kétszer levezeted az utat oda-vissza. Persze a nap végén holt fáradtan, sérülésekkel tele esel bele az ágyba és az álomba szendergés közben még egy pillanatra össze is facsarodik a szíved, hogy ma megint nemet mondtál a kollégák ital meghívására.
6. Nap nap után, mialatt küzdesz a fordított iránnyal, ott motoszkál az agyadban, hogy lehet az, hogy a hazai pályán mozgók közül senkinek nem tűnik fel, hogy egy idegen mennyire szenved. Miért nem szerveznek a számukra tanfolyamot a könnyebb beilleszkedéshez? Bárcsak tudna segíteni valaki!
7. Egyszercsak újabb ötleted támad. Mi van, ha változtatsz a vezetési módszeren? Végülis ki mondta, hogy muszáj úgy csinálni, ahogy mindenki más. Fogod magad és kísérletezésbe kezdesz. Kipróbálod a vezetést hátramenetben, majd kétkeréken. Azt tapasztalod, hogy az utóbbi módszer bevált, kétkeréken könnyebben kikerülnek téged az ottaniak, ha esetleg rossz sávban haladnál. Akár még középen is gurulhatsz. Igaz, az autókat nem erre tervezték, ezért igen bizonytalan a mozgása, nehéz irányítani. Egy rossz mozdulat és kész a baleset. Ezen kívül kényelmetlen, fárasztó, fájdalmas és nem biztonságos pózban ülsz, valamint az autó egyik oldala gyorsabban elhasználódik.
8. A gyakorlásnak köszönhetően végül sikerül az időhátrányodból lefaragnod, azonban rá kell döbbenned, hogy ez komoly mellékhatásokkal jár. A gyorsabb tempóhoz bizarr módszer, még nagyobb koncentráció és a sebesülések és fájdalmak állandósult elviselése szükséges, ráadásul már a vezetést is kezded megutálni. Nincs mese. Jól már nem fogod érezni magad, ideje túlélésre kapcsolni…
9. Milyen jó lett volna még otthon tanuló leckéket venni fordított pályán. Álmodozol, milyen sokat jelentene most is egy oktató vagy mentor, aki átsegítene a tudathasadáson, meg egy radar, ami figyelmeztet, ha rossz úton jársz, de leginkább egy okos, önvezető autó. Bárcsak a főnökkel ezt meg lehetne beszélni. De minek szóba hozni, úgysem értené. Így folytatod az utad szótlanul, egy egyenlőtlen küzdelemben, míg ez az állapot normálissá nem válik a tudatodban és lassan már nem is emlékszel milyen volt a kényelmes és élvezetes autózás. És bár kisebbség lévén lemondtál az autós sikerekről, ott a remény, hogy az élet más területén még tündökölhetsz.
Most nézzük ugyanezt a helyzetet a balkezes gyerekek szemszögéből.
2. És eljő a várva várt iskola, amiről csupa szépet hallottunk, ahol a felnőttek szerint okosabbak és ügyesebbek leszünk. De lám, vége a szabadságnak. Itt szabályok, korlátok és feladatok vannak, ami mindenkire egyformán érvényes.
3. Itt az olló, hegyező használat és írástanulás ideje. Isszuk a tanító néni szavait és örömmel vetjük bele magunkat a munkába. De jaj! Az a fránya olló csak nem azt csinálja, amit akarunk és a hegyező se. Megpróbáljuk másik kézzel, úgysem az igazi. Bárhogy próbáljuk is működésre bírni, kényelmetlen és kellemetlen, plusz a végeredménnyel sem vagyunk elégedettek. Vajon a többieknek miért megy könnyen? És az írás? Követjük a tanító néni utasításait, de nekünk mégsem lesz olyan szép a munkánk, mint a társainknak. Mi toljuk a ceruzát, ami elég fárasztó, lassabban megy és nem látjuk sem a mintát, sem, amit leírunk. Mi baj van velünk? Kérünk segítséget, hogy nekünk is könnyebben menjen, de nem kapunk. Egyféle módszer van, aszerint kell dolgoznunk és magunknak rájönni, hogyan tudnánk jobban teljesíteni.
4. Most két választásunk van: vagy beletörődünk, hogy soha nem érjük el a társaink szintjét és mindig alul leszünk értékelve, vagy megmutatjuk, hogy mi is képes vagyunk ugyanarra a teljesítményre, nem vagyunk kevesebbek. Egy részünk elkönyveli magát vesztesnek, másik részünk úgy dönt, hogy küzd és csakazértis megcsinálja.
5. Nekünk és a szüleinknek is az a gondolata támad, hogy ha többet gyakorolunk, akkor egyre jobban fog sikerülni. Így hát a szabadidőnkben - míg más gyerekek játszanak -, mi írást gyakorolunk. De mind hiába. Nem látszik javulás, ellenben teljesen kimerülünk.
6. Hogy lehet, hogy a felnőttek nem látják, hogy milyen nehézségeink vannak? Miért nem tudnak segíteni?
7. Magunkra maradtunk. Akkor nekünk kell megtalálnunk a megoldást, hogy gyorsabban és szebben dolgozzunk. Egyikőnk arra gondol, mi lenne, ha behajlítaná a csuklóját az írás felett? Másikunk, mi lenne, ha áthajolna az írása felett? Harmadikunk, mi lenne, ha jobbra kihajolna, hogy a keze alá lásson? Negyedikünk, mi lenne, ha az írás alatt visszahajlítaná a kézfejét? Heuréka! Mindegyik esetben látható vált az írás. Igaz, kényelmetlen a póz, nem tesz jót a gerincnek, csuklónak, de legalább teljesíteni tudjuk az elvárásokat.
8. Az új módszerrel tovább gyakorlunk és úgy tűnik, sikerült a tempónkkal felzárkóznunk a többiekhez, de sajnos ehhez el kell viselnünk a rossz kéz- és testtartásból adódó fáradtságot és fájdalmat, ami egyre romló írásképhez vezet. Emellett az önmagunkban való csalódás miatt egyre csökken a motivációnk az írással kapcsolatban. És mi lesz velünk, ha pár év múlva jön a diktálás, felsőbb iskolákban a jegyzetelés? Ahhoz a terheléshez ez a tempó elég lesz? Vagy újabb kudarcok és megerőltetés következik? Csak éljük túl az iskolát...
9. Bárcsak lenne számunkra olyan olló és hegyező, amivel kényelmesen és szépen tudnánk dolgozni! Bárcsak lenne olyan módszer, amivel megerőltetés nélkül, szépen és jó tempóban tudnánk írni! Bárcsak megértenének minket! De sajnos láthatatlanok a gondjaink. Így inkább hallgatunk és csendben tűrjük az egyenlőtlen esélyeket, figyelmen kívül hagyjuk a valódi igényeinket. Mire nagykorúak leszünk, már normálissá válik számunkra, hogy egyes dolgok nekünk nem járnak. Eltemetjük az iskolai kudarcainkat és olyan területeket keresünk, ahol erősségeinket kamatoztatni tudjuk és sikerélményben lehet részünk. Sajnos ez sem mindig következik be.
A fenti két történet bár hasonló helyzeteken, érzelmi csúszdákon vezet végig minket, azért mégis van közöttük három lényeges különbség:
- A gyermeki lélek: a kihívások talán felnőtt fejjel nem tűnnek olyan borzasztónak és megoldhatatlannak, de a gyereklélek más. Sokkal sérülékenyebb, védtelenebb, a személyiség még kiforratlan, ezért éppúgy rombolható, mint építhető. Bármi, ami gyerekkorban történik, kihat a felnőtt életünkre. Már egy kisebb negatív élmény is maradandó nyomokat hagyhat (pl. szóbeli megbántás: a jobb kéz a „szép kéz”, „rossz nézni, ahogy csinálod”).
- A választás lehetősége:
- Felnőttként van választásunk. Gyerekként ki vagyunk szolgáltatva a felnőttek akaratának.
- Kisebbségként korlátozott a szabad választásunk, többnyire alkalmazkodnunk kell a többséghez.
Ha például valaki nem tudja megszokni a balkéz-szabály szerinti közlekedést, bármikor eljöhet az adott országból. De egy balkezes hová menjen? És egy balkezes gyerek? Hiába nem komfortos neki a világ, nincs hová menekülnie.
- Jogok:
- Egy gyerek nincs tisztában a jogaival, sőt nem is tud róluk. Épp ezért nem is tud kiállni értük.
- Felnőttként tudjuk, hogy vannak jogaink és érvényesíteni tudjuk azokat, ha akarjuk.
Muszáj, hogy a te gyermeked is ezt élje át vagy történhet másképp?
A balkezes gyerekek fenti forgatókönyve sajnos még ma is általános. Pedig csak azért, mert a múltban rengetegen mentünk át ezen, egyáltalán nincs kőbe vésve, hogy a jövő generációjának ne lehetne átírni a forgatókönyvét. A világ változik. Épp itt az ideje, hogy kijöjjön egy átdolgozott változat.
A kérdés már csak az, mit dolgozzunk át rajta? Maradjunk az első példánál.
Lehet-e kényelmesen, nyugodtan, magabiztosan és biztonságosan közlekedni balkéz-szabályt használó országban? A válasz igen. Hiszen aki abba született bele, annak így természetes. De milliónyian vannak, akik később csatlakoztak és képesek voltak megtanulni és megszokni az eltérő életmódot.
Mi a vágyunk egy új kultúrában? Hogy könnyen be tudjunk illeszkedni, mi is egyenlő tagjai legyünk az ottani társadalomnak; egészségben, biztonságban, sikerekben gazdagon, béklyóktól mentesen éljünk és ne csak túléljünk.
Hogyan tudnánk ezt elérni a példában? Kell hozzá: felkészülés a várható akadályokra és kihívásként tekinteni rájuk, vezetési leckék szakértőtől, egy jobbkormányos autó, gyakorlás, kezdetben figyelmeztető és segédeszközök, amelyek segítenek elkerülni a baleseteket; egy gyakorlott barát vagy családtag, aki támogat a rutin megszerzéséig.
Mire jó mindez? Ha tudod, hogy mi jön és hogyan lehet megbirkózni vele, már nem olyan ijesztők az egyes próbatételek és a sérülés esélye is csökken.
Ugyanígy balkezes gyermekednek is szüksége van ezekre egy jobbkezesekre berendezett világban. De ha nem teszel semmit, akkor valójában fegyvertelenül küldöd őt a csatába. Ne csodálkozz, hogy gyengébb a teljesítménye az elvártnál. Hogy kudarcok érik. Hogy frusztrált. Hogy oda a régi magabiztossága. A felkészülés a döntő tényező siker és kudarc között.
Vagy úgy hiszed, hogy felfegyverezted? Mégis csalódás a vége és nem érted, miért. Lehet, hogy nem megfelelő a fegyver vagy a harctechnika.
Mondok rá példákat...
Nem megfelelő eszköz
Hordanál a jobb lábadon balos cipőt? Nem? Miért nem? Bizonyára van sejtésed róla, hogy hová vezetne, hiszen mindenkivel előfordul az élete során, hogy vagy kicsi vagy túl nagy cipőt visel egy ideig és az fájdalmas mellékhatásokkal jár. Mi lenne, ha a jobb lábadon balos cipő lenne? Megmondom. Többszöröződnének a bajok. Jönnének a gyorsan kialakuló tünetek, úm. nyomás miatt fájdalom több ponton, körömágygyulladás, köröm benövés, bőrkeményedés, tyúkszem, vízhólyag, sántikálás. Aztán a lassabban kialakuló tünetek, úm. ujjak / lábfej / boka torzulása, a fájó láb nem megfelelő használata miatt rossz testtartás, az ellenkező oldal túlterhelése, ebből származó gerincferdülések; izom becsípődések; izmok, inak nyúlása és zsugorodása; a talp rossz felfekvése miatt vérkeringési, majd belső szervi elváltozások, teljesítményromlás, pszichés betegségek. Mindeközben pedig a járási bizonytalanságból balesetek is bekövetkeznek, pl. bokaficam, esés.
Mindez állandó fájdalomhoz, a lehetőségeid beszűküléséhez, korlátozott mozgáshoz, álmokról való lemondáshoz, önértékelési gondokhoz, totálisan más életmódhoz és sokkal alacsonyabb életminőséghez vezetne, mint ami lehetne. Csak azért, mert nem a jobb lábadra illő cipőt hordanál. Pontosan ugyanezek a folyamatok játszódnak le, ha bal kezünkben jobb kézre tervezett eszközökkel kell dolgoznunk.
Szerencsére a valóságban a cipőknél figyelembe vették a két láb eltérő igényeit és egyenlő komfortban részesülnek, szavatolva ezzel az egészségünket és biztonságunkat. És a kezeink? Azok is eltérőek. A bal kéz nem érdemli meg ugyanazt a bánásmódot, mint a jobb?
Nem megfelelő módszer
Maradjunk az angliai példánál. Mit érsz ott a jobbkéz-szabály szerinti közlekedésről szerzett tudásoddal és rutinoddal? A semminél persze többet, ami az elméleti részt illeti, de a gyakorlatod fabatkát sem ér. Még gyalogosként sem. Miért? Mert veszélyben lenne az életed. Mit tennél, hogy visszaszerezd a biztonságérzeted, a lelkiegyensúlyod? Megtanulnál egy olyan módszert, ami abban a közegben megadja ezt neked. A balkéz-szabályt. Eszedbe jutna egy percig is, hogy nem idomulsz, hanem továbbra is a jobbkéz-szabályt alkalmazod? Ugye nem? Milyen egyértelmű. Akkor miért várják el a balkezesektől, hogy a jobbkezesekre kifejlesztett technikákkal dolgozzanak? Például gyerekként az írásnál? De az életben sok más területen is.
Az is egyértelmű, hogy ha rossz eszközzel, rossz módszer szerint csinálsz valamit, az bizony csak rossz eredményt szül. És, ha újra és újra így csinálod, akkor újra és újra rossz eredményt kapsz. Ez pedig azt jelenti, hogy újra és újra szembesülsz a kudarcoddal, ami felemészti a lelkedet és demotivált leszel. Nekünk, balkezeseknek mégis így kell gyakorolnunk, ami felér egy büntetéssel. Mert az, hogy a mi adottságainkhoz más kell, mint a jobbkezeseknek, kimaradt a képletből.
Neked mennyi kedved lenne jobb lábadon balos cipővel túrázni, táncolni, focizni, vagy csak egyszerűen járni? Mennyi kedved lenne Angliában jönni-menni, élni, ha rád erőltetnék, hogy jobbkéz-szabály szerint közlekedj, mikor tudod, hogy az akár az életedbe is kerülhet?
A te gyermekednek vannak gondjai az írással, ollóhasználattal? Gyakorol és mégsem lesz jobb az eredmény? Mutatkoznak nála a kedvetlenség jelei? Esetleg már kerüli is az írást, vágást? Valószínűleg ő is ezen megy keresztül, de nem tud róla. Ne felejtsd el, hogy gyerek, aki csak ezt az egy utat ismeri, mintha te születésedtől kezdve balos cipőt hordanál mindkét lábadon és azt hinnéd, az a normális.
És, ha azzal számolsz, hogy csak az iskolát kell túlélnetek, muszáj felhívnom a figyelmed, hogy az csak a balkezes életút eleje...
A balkezesek kihívásai az iskola kapuin kívülre nyúlnak
Bár most úgy tűnik számodra, hogy csak az iskolában nagy a balkezesek kitettsége a jobbkezes világban, ez nem így van. Mint ahogy, ha egy másik kultúrában vállalsz állást, ott sem csak a munkahelyedre korlátozódnak az eltérő életvitel sajátosságai.
Tény, hogy egy balkezes ember életében az iskolás évek a legnehezebbek. Mégpedig azért, mert a gondtalan óvodás évek után váratlanul érnek minket olyan kudarcok, melyek a magunkba vetett hitünket megtépázzák. Ki vagyunk szolgáltatva a felnőttek útmutatásának, mely sajnos a mi esetünkben többnyire szakszerűtlen, valamint a nehézségeink leküzdését is ránk hagyják. Ebben a korban még nem vagyunk tudatában eltérő adottságunknak, nem ismerjük a jogainkat és nem tudunk kiállni értük.
A jobbkezesekre tervezett világ láttán, csak azt tudjuk gondolni, hogy nincs másik út, mindenhez nekünk kell alkalmazkodunk, vagy még inkább, mindennel meg kell alkudnunk. Számunkra a világ tükörképe lenne az ideális, mégis ehhez kell idomulnunk és ebben kell megtalálnunk a boldogulásunk útját.
Az iskolán kívül az otthoni környezetben, a külvilágban, felnőttként a munkahelyünkön is.
Ezeken a helyeken ugyanúgy érhetnek minket nem várt fizikai és lelki megpróbáltatások, éppen ezért érdemes kitágítani a látómezőt az élet minden területére. Így például veszélyes lehet számunkra egy éles és elektromos eszközökkel teli konyha és barkácsműhely, egyes foglalkozások (pl. láncfűrész) vagy munkakörülmények (nem esnek kézre a dolgok).
De ha tisztában vagyunk az eltérő adottságainkkal és ehhez igazítjuk a minket körülvevő eszközöket, gépeket, környezetet, módszereket, azzal megteremthetjük magunknak a feltételeket, melyek mellett már nemcsak túlélünk, hanem korlátok nélkül, önmagunkkal harmóniában, balkezesként élünk. Mert balkezesnek lenni egy másfajta életforma, egy speciális terepen való boldogulás. Egy olyan terepen, amelyet eredendően nem nekünk terveztek, de némi átalakítással, kiegészítéssel mégis élhetőbbé tehető számunkra. Jó hír, hogy az új életmód felépítése elsajátítható, akárcsak egy újfajta táplálkozásra vagy sportosabb életmódra váltáskor.
Szeretnéd átírni gyermeked sorsát? Így fogj hozzá:
1. Fogadd el, hogy a balkezesség nem egyszerűen kényelmi kérdés
Ahogy a cipős példában levezettem, többről van itt szó. A balkezesek ki vannak téve baleseti- és egészségkockázatoknak. A kezükbe nem illő eszközök és/vagy a számukra nem megfelelő környezet fájdalmas vagy fárasztó, esetenként kóros kéz- és testtartást okozhatnak, melyek váz- és izomrendszeri megbetegedésekhez, teljesítménycsökkenéshez, minőségromláshoz, hibázáshoz, lelki sérülésekhez és akár veszélyes helyzetekhez is vezethetnek.
Erről bővebben a következő cikkemben olvashatsz: Tudtad? Ma is fennáll balkezes gyermeked testi, szellemi és lelki sérülésének kockázata
2. Kapcsold ki az önsorsrontó programot az agyában
Gyerekkorban nagyon fogékony az agyunk. Képesek vagyunk fenntartás nélkül elhinni, amit a felnőttek mondanak. Ha egy balkezes gyereket állandó kudarc ér a jobbkezes olló, hegyező használata, vagy az írási nehézségek miatt, akkor két program épülhet be a tudatalattijába:
a) az egyik szerint ő ügyetlen, hiába dolgozik, úgysem lesz szép a munkája
b) a másik szerint hiába beszél a gondjairól, nem kap segítséget, egyedül kell kiutat találnia
Ezek a programok tanult tehetetlenségként akár egész életében korlátozhatják őt a kibontakozásban. Hiába fog szembe jönni vele számtalan lehetőség, nem fogja megragadni azokat.
Sajnos ezt bizonyítja a mai balkezes felnőttek csendben tűrése, hogy nem emelnek szót a jogaikért és hogy a többségük végleg lemondott alapvető igényeiről, pedig lenne lehetősége egy jobb életminőségre.
3. Szüntesd meg a kiszolgáltatottság érzését
Ha egy balkezesnek egyszerű, mindennapos feladatokhoz mások segítségét kell kérnie, az a gyengeség érzetét kelti. Kedves gesztus egy jobbkezes részéről, ha helyettünk oldja meg a feladatot pl. ollóval vágás, hegyezés, boros dugó kihúzása, konzerv felnyitása, alma meghámozása, de ez rendkívüli mértékben rombolja az önértékelésünket. Gyerekként még ráfogjuk az éretlenségünkre, de felnőttként… Sok idős balkezes néninek és bácsinak egész életében a párja segített. Majd mikor magukra maradtak, szembesültek tehetetlenségükkel és 70-80-90 éves korukban vásároltak pl. balkezes hámozót, balkezes manikűr ollót, hogy önállóan elláthassák magukat. El tudod ezt képzelni? Vagy azt, hogy többségünk soha életében nem hegyezett ceruzát vagy tekert be dugóhúzót olyan könnyedén, ahogy te? Neked ezek mind természetesek. Elárulom, hogy nálam is a dugóhúzónál szakadt el a cérna. Nem vagyok béna, sőt jó a kézügyességem. De a jobbkezes dugóhúzó megalázott engem. Annyira, hogy beindítottam a balkezes eszközök webshopot, hogy sorstársaim önbecsülését is helyre tudjam állítani.
4. Engedd, hogy az lehessen, akinek született
Mi nem vagyunk jobbkezesek, a világ mégis azzá akar formálni minket. Látszólag elfogad bennünket a társadalom és engedi a bal kezünk szabad használatát, mégis többnyire úgy van tervezve, hogy ne tehessük. Ez továbbra is a bal kezünk szabad használatának akadályozása, egyben a személyiségünk elnyomása.
Az évszázadokig tartó „átszoktatás” kapcsán nem kérdés, hogy erőszak áldozatai voltak a balkezesek, hiszen szemmel láthatók és füllel hallhatók voltak a terror eszközei úm. a bal kéz hátra kötése, ráütés vagy körmös alkalmazása, megszégyenítés, becsmérlés, szidás, kiközösítés.
De vajon az „átszoktatás” betiltásával valóban megszűnt a balkezesek rabigája? Véleményem szerint nem. Annyi történt csak, hogy erőszakmentes és észrevehetetlen lett a béklyó. Drasztikus eszközök és durva szó helyett nyájas stílusban tiltja a világ, hogy a hajlamunk szerinti kezünket használjuk. Ha például a bal kezünkkel szeretnénk felhúzni egy játékot vagy órát, beprogramozni a mikrót, a bank automatánál a kártyát/pénzt/blokkot kezelni, kezet fogni, számítógép klaviatúrán a számológépet használni stb., egy láthatatlan kéz csap a miénkre folyton-folyvást, hogy NEM. Ne ezzel, a másikkal! Fel tudod idézni, milyen bántó kézre ütést kapni csak egyszer is? Aztán ott van az írás iránya, ami sokunkat összezavar. Azt is muszájból kell úgy megtanulnunk, ahogy nem is természetes.
De bármikor jöhet egy arcon csapás is. Amikor én nyolcadikosként a továbbtanulási lehetőségeket nézegettem, csalódottan vettem tudomásul, hogy nem lehetek fodrász, mert a balkezesek ki vannak zárva. Ma már ez nem igaz, de vannak más pályák, ahol még érhet kellemetlen meglepetés, akárcsak ez a napjainkban megtörtént eset: „kisboltban dolgoztam, a pénztárgépnél nem tudták úgy átrendezni a pultot, hogy kézre essen nekem, elvesztettem a lehetőséget”. És ott van még a korábban már tárgyalt, jobbkezes eszközök által okozott fájdalom és balesetveszély. A korlátozó módszerek enyhébbek, de hasonló mértékű sebeket okozhatnak egy gyerek és akár egy felnőtt lelkén is. Látod már, hogy az „átszoktatás”-unknak egyáltalán nem szakadt vége? Csak átváltottunk az "átszoktatás 2.0"-ra.
Éppen emiatt mi mind sérültek vagyunk. Akkor is, ha nem kényszerítettek a jobb kezünkkel írni. A személyiségünk meg lett csonkítva. Nem lehetünk igazán azok, akiknek teremtettünk.
Ennek oka, hogy a világ beleragadt egy közönyös állapotba kb. 50-60 éve, mert a valódi elfogadásunk - ami tettekben nyilvánulna meg -, társadalmi szinten még nem következett be.
Pont ezért gyermeked számára felbecsülhetetlen értékű, ha legalább a szűkebb környezete ismeri az ő szükségleteit, erősségeit és akadályait. Minél inkább érzi, hogy ezekkel együtt elfogadják őt, annál magabiztosabban boldogul a jobbkezesek világában.
Nagy szüksége van rád. Neked kell helyette felvértezned magad a tudással, hogy utat mutathass, megvédhesd, taníthasd őt.
Engedd, hogy az lehessen, akinek született. Ha figyelmen kívül hagyod az ő eltérő személyiségét, adottságait, azzal bántalmazod. Ugye ezt nem akarod?
* * *
Ha idáig eljutottál az olvasásban, egyértelműen azért vagy itt, mert szeretnél segítő kezet nyújtani, de nem tudod, mit tehetnél.
Én viszont tudom és szívesen átadom neked ezt a tudást.
Ha attól tartasz, hogy nem vagy alkalmas a feladatra, megnyugtatlak, hogy nem ördöngősség ennek a tudásnak a magadba szívása. Nem vagyunk bonyolultak, csak mások. Egyszerűen csak be kell pótolni az emberismeret azon részét, ami kimaradt a tankönyvekből és amivel láthatóvá válna számodra, ami most még láthatatlan.
Még valami. Ne az árnyoldalát nézd a teendőknek!
Tudom, hogy egészen idáig csak a problémáinkról beszéltem, de balkezesnek lenni jó. Sok előnyös képességünk van, amit testi és szellemi téren is kamatoztatni tudunk, ha tudatában vagyunk azoknak.
És ha a fentebb említett problémákat kezeljük, az élet számtalan fricskája miatt sem kell fásultnak lennünk. Sőt! Gondolj a hegymászókra, akik ádáz körülmények között, sérüléseket elszenvedve, az életük kockáztatásával hódítják meg a csúcsokat, mégsem adják fel. A nehézségek után sem választják a kényelmesebb tengerparti henyélést. A kitűzött cél elérése, a kihívások és a küzdelem motiválja őket. De a csatáikat ők is csak az adott terepviszonyokra felkészülve tudják megvívni.
* * *
Most biztosan azon gondolkodsz, hogy oké, de ki tudna a felkészülésben segíteni. A problémától függően többféle szakemberhez is fordulhatsz. Én abban tudok segíteni neked, hogy felszínre hozzuk gyermeked rejtett értékeit, azaz valódi képességeit, melyek által akár a hegycsúcsot is elérheti. Ebből a célból kidolgoztam egy mentorprogramot. De hogy el tudd dönteni, a problémád megoldására én vagyok-e a megfelelő partner a számodra, a következő blokkban adok néhány támpontot.
Kihez fordulj? Készségfejlesztőhöz, gyógypedagógushoz vagy hozzám?
Kérdezek valamit. Gyermeked a neki megfelelő eszközökkel, módszerekkel dolgozik? Nem? Akkor biztos, hogy a készségével van a baj? Szerintem az eddigiek alapján már sejted, hogy ez egyáltalán nem biztos. Nagy a valószínűsége, hogy csemetédnek nem a készségeivel van gond, hanem mindössze a képességei kibontakoztatása van akadályozva. Rossz eszközökkel és rossz módszerekkel nem derül ki, hogy mire lenne igazán képes. Mást orvosolsz, ha nem veszed figyelembe az ő eltérő szükségleteit és nem azokat elégíted ki először. Amit tapasztalsz, az már a következmény, nem a gyökérprobléma.
Első lépésben add meg neki, amire szüksége van ahhoz, hogy kihozhassa magából a maximumot. És, ha még ezek után sem teljesíti az elvárásokat, már teljes bizonyossággal fordulhatsz készségfejlesztő szakemberhez.
Én nem vagyok készségfejlesztő. Az én szakterületem az ergonómia, azaz az ember és munkakörnyezete kölcsönhatásának tudománya. Ezen belül is balkezes lévén, erre a területre specializálódtam. Én azt tudom, hogy mire van szüksége egy balkezes embernek ahhoz, hogy önmaga lehessen. Miben más, mit gondol, milyen eszközök, módszerek, környezetkialakítás, azaz életmód mellett érzi jól magát a bőrében, hogyan képes a legmagasabb teljesítményt nyújtani, fejlődni és hogyan tudja megőrizni egészségét, biztonságát.
| Szikora Melinda, a balkezesek jó közérzetének specialistája |
Ezek a dolgok megtanulhatók, ill. újratanulhatók, de tudnod kell, hogy minél idősebb a gyermek, annál nehezebb korrigálni a rossz beidegződéseket. Mint, ahogy Angliában idegenként nehezebb átszokni jobbkéz-szabályról balkéz-szabályra, mint eleve beleszületni. Nem megy egy csettintésre.
Ha még mindig nem látod tisztán, milyen szakembert válassz, az alábbi két kérdéssel segítek a döntésben. Gondold át, mit választanál.
Ha Angliába készülnél hosszabb távra, kitől vennél vezetési leckéket?
- Itthon, helyi oktatótól, anyanyelveden, jobbkéz-szabály szerint
- Angliában, helyi oktatótól, idegen nyelven, balkéz-szabály szerint
- Itthon, helyi oktatótól, aki az anyanyelveden beszél, akinek van jobbkormányos autója és fordított gyakorló pályája, járatos minkét szabályrendszerben, ismeri az átállás nehézségeit, a tanulók érzéseit, félelmeit, a csapdákat és a praktikákat.
- Angliában, helyi oktatótól, aki idegen nyelven beszél, aki járatos minkét szabályrendszerben, ismeri az átállás nehézségeit, a tanulók érzéseit, félelmeit, a csapdákat és a praktikákat.
És kihez vinnéd iskolás gyermeked fordított közlekedést tanulni?
Lehet, most azon töprengsz, hogy több is szóba jöhet. Természetesen az is lehetséges megoldás, hogy többféle szakembert is igénybe veszel a minél jobb felkészülés érdekében, vagy a probléma fokától függően. Ez esetben zárd ki, hogy ki az, aki biztosan nem a te embered és állíts fel időbeli és logikai sorrendet a lehetséges segítők között.
Mindenképp kérj segítséget, hogy garantáltan célba érj!
Amennyiben engem választasz, meginvitállak egy kalandtúrára, ahol együtt felfedezzük a balkezességben rejlő erőt és kinyitjuk gyermeked kincsesládáját. De, hogy megtudjuk, mit rejt a láda, végig kell menned a célhoz vezető úton és kiállnod a próbákat. Nekem megvan a térkép és ismerem az állomásokat, de mindenkire más feladványok várnak. Azonban nem leszel egyedül, elkísérlek a célig és útközben segítek az egyes feladatok teljesítésében.
Érdekel a kincsvadászat? Ha igen, kattints az alábbi gombra.
| Kincsvadászat Tükörországban |